Történelmünk

Dejiny mesta - Történelmünk


Az első írásos emlék
A Duna bal partján elterülő síkságon keletkezett településről az első dokumentumok igen régiek: az először 1102-ben említett Beys községnév 1262 és 1274 között több oklevélben előfordul. Nevéből következtetve besenyő település lehetett. Egy 1270-es keltezésű oklevél így említi: "Beus, terra jurisdictionis Reginalis".

Az Amade család

Ez a hajdani besenyő település 1264-től az Amadék birtokába került, amikor a család a községet adományul kapta IV Béla királytól. Az Amade család a Guth-Keled nemzetségből származik, őse comes Homodeus de gre Gutkeled. A család származása megszakítás nélkül levezethető egy bizonyos Lőrincztől, aki II. András királlyal járt a Szentföldön. A helységnév 1345-en Böősi Máté nevében is szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékében Bess néven említették. 1380-ban Lothardus de Böős királyi megbízott nevében fordul elő; 1398-ban pedig Beus alakban írták. A község jelentősége a 15. században nőtt meg, amikor az Amade család ide helyezte Várkonyból birtokai központját. Mátyás király 1468. szeptember 27-én hetivásárok tartására adott jogot a községnek. Amade László az 1553. évi összeíráskor 23 porta után adózott.
Egy 1796-ban kiadott könyv szerint Böős már mezőváros, és egy 1851-es kiadású mű is mezővárosnak említi. Az Amade család 1845-ben férfiágon kihalt, és a bősi birtokrészt a báró Üchtritz család örökölte. Később az összevont Üchtritz-Amade nevet használták. A legújabb korban (1945-ig) a legnagyobb birtokosok az Üchtritz-Amade, Nagy, Katona és Szikora caládok voltak a községben. 1995. június 25-én avatták és szentelték fel ünnepélyesen Bős címerét és zászlaját. Ekkor lett a község díszpolgára Habsburg Ottó.
1849-ben, a szabadságharc idején Bős határában ütközet zajlott le. 1851-ben "Böős mezővárost" 2001 katolikus , 16 zsidó, 7 evangélikus és 3 református személy lakta. 1861-ben tűzvész pusztította a falut. 1880-ban 2228, 1900-ban 2715, 1921-ben 2903, 1930-ban 3101 , 1941ben 3410 és 1995-ben 4948 lakosa volt a községnek.


Az árvízvédelem

A Duna mindig meghatározó volt Bősre nézve. Hajdanában a folyam Pozsony alatt Mosonnak tartott főmedrével, mígnem IV. Béla király - Mária királyné uradalmainak vízmentesítése végett - 1267 körül Gönyűig nagyjából a mai irányába tereltette. Zsigmond király 1426-ban Somorja város védelmében elzárásokat és töltéseket építtetett. 1830 előtt csak egyszerű töltések védték a Csallóközt. Ezért Bősön 1845-ben gróf Waldstein János elnökletével megalakult a Csallóközi Vízszabályozási Társulat. Igaz, hogy az egész Csallóközben ki volt építve az árvízvédelmi hálózat, de ez sem tudta hathatósan védelmezni az árvizek ellen: 1850-ben, 1862-ben, 1876-ban, 1878-ban mérhetetlen károkat okoztak, mert az osztrák mederszűkítések miatt hihetetlenül sok hordalék zúdult le a Duna Bős körüli szakaszára. 1885-ben hoztak egy folyamszabályozási törvényt, s 1886 és 1896 között - 17 millió koronás költséggel - Sólyom Fekete Zsigmond mérnök irányításával szabályozták Pozsony és Gönyű között a Dunát. Ma az árvízvédelmet minden szempontból biztosítja a bősi vízerőmű.

A Bős helységnévről

Felmerül a kérdés: vajon mikortól számít Bős lakott helynek? Az ember legelső itteni megtelepedésének pontos ideje azonban már sohasem deríthető ki...
Csak az biztos, hogy mintegy kilencszáz esztendeje a Duna bal partján feltűnt és oklevélben is dokumentáltatott egy bizonyos helység: Bős őse. A legrégibb magyar községek egyikének tartott helység bizonyára az Árpád-háziak idején vált szervezett lakhellyé. Jerney történész egy 1102-ben keltezett oklevélben említett Beys helységnevet tartja Bős legkorábbi helynevének. A Bézs helységnév még többször is előfordul az 1262 és 1274 között keletkezett oklevelekben.
Eredetileg-állítólag-besenyők lakták, és a helynév is erre utal. Ám 1270-ben már a királynő földje, vagyis 1270-ben "Beus, terra jurisdictionis Reginalis" a meghatározása. Majd 1278-ban ugyancsak Beus formában tűnik fel az oklevélben. Például 1345-ben egy Böősi Máté nevű ember nevében szerepel a helynév, majd rövidesen a pápai tizedszedők jegyzékében Bess formában említik a falu nevét. Aztán 1380-han egy Lothardus de Böős királyi ember nevében található, de 1398-ban megint Beus alakban szerepel a helynév, és nemsokára Beusi István nevében fordul elő Bős helységneve.
A község 1565-ben Magyar- és Német-Bös néven két részre különült, de hamarosan névben is egyesültek. A németek betelepítésének emlékét örökíti meg a még ma is használatos "hóstát" falurész neve, amely eredetileg Hochstadt formában íródott, és magyarul Felsővárost jelentett. De 1773-ban előbb Böös, majd Böős formában íródott a helységnév, és az is maradt az 1900-as évek elejéig. A bősi plébánián őrzött alapítványi oklevelek keltezésekor még 1907-ben is Böős a helységnév, de 1911. augusztus 14-én már Bős a közcég megnevezése. A trianoni döntést követő elcsatolás idején. 1927 és 1938 között a hivatalos csehszlovák iratok Beš formában tüntetik fel a falu nevét (az ő hang idegen a szláv fülnek és kiejtésnek, ezért ez a minimális eltérés). Végül 1938 novemberétől mintegy tíz éven át hivatalosan is újra Bős a helység neve.
Aztán, 1948-tól hivatalosan Gabčíkovo lett a helységnév-a lakosság megkérdezése nélkül. Az új helységnevet a szlovák Gabčík családnévből rögtönözték, és hatósági erőszakot alkalmazva vezették be. (Jozef Gabčík-élt 1912 és 1942 között - volt a német megszállókat megszemélysítő R. Heydrich elleni, 1942-ben Prágában elkövetett merénylet egyik résztvevője.)
A valóságban Bős lakossága számára és a csallóköziek részére egyaránt Bős volt és maradt a község igazi neve! 

Komp

Obnova budovy Obecného úradu - zníženie energetickej náročnosti objektu.

 
 

Gabčíkovo - dobudovanie kanalizačnej siete

 
 
 
 

Gabčíkovský spravodaj 

 

Tekintse meg a Bősi Hírmondót, amely negyedévenként jelenik meg.

 

Belépés

S5 Box